Boldogságos Szűz Mária mennybemenetelének plébániatemploma és a ferences szerzetesek kolostora
Az eredeti gótikus templomépületről (a 13-14. századból) nincsenek levéltári dokumentumok. A helyi plébánia létezése, amelyhez a ferencesek története kapcsolódik, 1332-től 1337-ig dokumentált. Ide hívták őket 1470-ben és 1484-ben, amikor a helyi kolostort alapították. A szerzetesek aktívan tevékenykedtek a város és a környező falvak lakossága körében, amire hatással volt a brandýsi Jan Jiskra katonai helyőrségének jelenléte, amely 1451 óta a füleki várban állomásozott.
A kolostorról legkorábban 1513-ból ismertek információk. A római levéltárban a kolostor történetéről szóló dokumentumok 1517 és 1544 között maradtak fenn. A 16. század első évtizedeiben késő gótikus templomot építettek. A ferenceseknek azonban 1544-ben el kellett hagyniuk a várost, és csak 1610-ben tértek vissza.
Az újonnan épült kolostor 1615-ben leégett, négy évvel később pedig a ferencesek Bethlen Gábriel csapatainak fenyegetése miatt elhagyták. Már 1622-ben elhatározták a kolostor újjáépítését, amelyet 1626-ban kezdtek el. A 17. század folyamán a kolostor négyszer égett le, és csak 1694-ben építettek egy kis épületet a rend tagjai számára.
A jelenlegi kétszintes, három szárnyból és központi udvarból álló kolostorépületet Stefan Koháry alapította 1699 és 1727 között, és a templomhoz csatlakozik az északnyugati oldalon.
A késő gótikus Szűz Mária megkoronázása templom eredete 1514-re (a 16. század első negyedére) nyúlik vissza.
Az 1544-ben a törökök által elpusztított templomot, amelynek részeit a füleki vár bástyájába kellett befalazni, 1694 és 1727 között egy új, egyhajós épület váltotta fel, amelynek nyugati oldalán narthex, keleti oldalán pedig egy poligonális záródású szentély állt. A templom és a kolostor középkori építészeti elemei nem maradtak fenn.
Talán csak feltételezhetjük, hogy a templom elsődleges alaprajzát tiszteletben tartották az egyhajós és a sokszögű szentély formájában, de ezek eredeti méretei ismeretlenek.